Szia, Anna vagyok!

A jógázós múltam a múlt századig vezethető vissza. Még főiskolai hallgató voltam, tanitó néninek készültem, amikor kezembe akadt egy könyv: Karen Zebrof: Jóga mindenkinek! A kollégium rongyszőnyegén végeztem a pózokat, és valami egészen különleges hangulatba kerültem általa. Mintha már ismertem volna korábbról… De honnan?

Amikor lediplomáztam, és elköltöztem a szüleimtől Debrecenbe, az volt az első gondolatom: “na, itt végre normálisan megtanulok jógázni”. Egy általános iskolai hideg tornaterem, fűzöld linóleumján gyakoroltam még vagy 45 jógatársammal együtt túrista polifoamon. Akkortájt nem voltak speckó jógamatracok, sem ruhák, segédeszközök (mint fatégla, heveder, hengerpárna, fémszék stb.). A tanárom egy jól szituált, korábban pedagógus végzettségű, Hódmezővásárhelyről idetelepült, 55-ös, karizmatikus férfi volt. 1998.februárját irtunk. Arra emlékszem, hogy az órák mindig beszélgetéssel kezdődtek, egyfajta ráhangolódás arra, hogy mi fog történni. Volt a főblokk: jógaászanák, légző- vagy koncentrációs gyakorlat és relaxáció. Utána mindig maradt idő elméletre, ahol rengeteget tanultunk az energiapályákról, csakrákról, az emberi elme működéseiről és még sorolhatnám. Annyira önmagam voltam ott, azt hiszem sosem jógáztam olyan tisztán és egyszerűen, mint akkor! Igaz nem voltak még gyerekeim, férjem, egészségügyi, vagy anyagi problémáim sem… Aztán ezek mind lettek…
Ekkor ideális időben voltam, 25 éves tán, de még nem éreztem, hogy ezt magasabb fokra is tudnám emelni és oktató is lehetnék. 3 év jógatanfolyamra járás után családom lett, és a gyermekekkel eltöltött idő igazán sokat kivett belőlem: türelem, odaadás, kitartás, szorgalom! Akkor semmi időm nem volt jógázni, bár éreztem, hogy ez igy nincs jól. Megjelentek a párkapcsolati és anyagi síkú problémák is, amikor a gyerekek kb. 2 és 5 évesek lehettek. Lakhelyet váltottunk, és úgy lett egy vadiúj házam (jó kis deviza hitellel), hogy szinte észre sem vettem. Édesapámon segítettem, akinek patikai vállalkozása rossz kezekbe került, és a felsőtárkányi nagy ház is köddé vált volna, ha én nem adom a nevem a hitelhez. Karonülő volt a kisebbik, csacsogó ovis a nagyobbik gyermekem, apjukat Debrecenben hagytam. Ekkor 2007-et irtunk…

Hamar beilleszkedtem az új helyre, lett két új védőnő és egy természetgyógyász barátném, és egyszer csak úgy ad hock tartottam egy gerinccsavarós jógaórát, jó kis mély relaxációval a végén. Ekkor már 2009-ben jártunk. Arra emlékszem, hogy felültek, totálisan kisimult arccal és azt mondják: “Anna, egy éve, hogy ismerünk, kedves anyuka és pedagógus vagy, de hogy neked annyira van érzéked ehhez, úgyhogy kérünk keress egy jógaoktatókat képző iskolát és tanuld meg a szakmát!” Felhívtam a karizmatikus, egykori jógaoktatómat (hisz 10 év is eltelt, hogy nála kezdtem, de jógatáboraiban még várandósan is jelen voltam!), és megkérdeztem tőle: “Miklós, mit gondolsz? Alkalmas vagyok én jógaoktatónak?” Mire a válasz: “Abszolút! Tudod, Anikám, az embernek vagy van embörsége, vagy nincs… Neked van!” Ez volt az ajánlólevelem az első oktatóképzőhöz, amit jó messze Egertől, Veszprémben kezdtem el 2009 őszén. Akkor is azt a különös érzést éreztem az órák alatt, mint amit a fősulis rongyszőnyegen és a debreceni, hideg tornatermes polifoam matracon: EZ VAGYOK ÉN! ITT AZ ÉN HELYEM!

Szóval valamit, valahol már megkezdhettem, és most folytatom. Ebben biztos vagyok. Hogy miért pont jóga? Nem tudom. Nekem kellett a szabadság, az, hogy a szabályokkal ne korlátozzanak túl, hogy engedjenek úgy fejlődni, ahogy a testem, az életstílusom, a családom engedi. És a jóga mindig megvárt. Akkor is, amikor kifáradva a sok felülettől, azt mondtam, hogy nem oktatok tovább. Nekem erre sem időm, sem pénzem nincs (képzésekre, tananyagokra). Másnap a semmiből egy 25 fős táborozó jött erre a szép bükki vidékre, csak lebetegedett a jógatanáruk, azonnal kellett egy beugrós. 5 nap, 5 jógaóra reggeletne. Elvállalom? Hogy mi?? Tegnap mondtam Neki, hogy nem oktatok többet… És igen, ezek a JELEK voltak azok, amik mindig utat mutattak az életemben, és segítették megtaláni a helyes irányt. Szóval ezért hívom én az “élet jógájának”, mert valóban az ÉLET-ről szól. Abba beilleszthető, azt megsegitendő eszköz, egy technika és persze tanitás. Igyekszem ennek megfelelni, és mindig szem előtt tartani, hogy nem guru, vagy mester, vagy esteleg egyfajta tanitó vagyok. Nem. Én egy jógaoktató vagyok, aki családanya, aki devizaválságból szabadult, aki rendbetette a magánéletét, és most az egészsége jön, mert bizony az út alatt elhasználódunk… Mint mindenki.

47 éves vagyok, és az alábbi jógaoktaói képzéseken vettem részt:

2009-2010. Magyar Jóga Akadémia, 200 órás, alap jógaoktatói képzés, Veszprém
2012-2013. Magyar Jóga Akadémia, 200 órás, gyermek, szenior és kismama jógaoktatói, Veszprém
2015-2016. Sarasvati Alapitvány, Jóga- és Oktatási Központ, 200 órás vinyása flow jógaoktatói, Budapest
2016. Sarasvati Okt.Kp., 100 órás intenzív gerincterápiás jógaoktatói, Bp.
2017-2018. Aryan Természetgyógyász Oktatókp. 200 órás ayurvédikus konzulens, (benne foglaltatik 4 féle masszázs-képzés is: ayurvédikus olajos, ayurvédikus poros, marma masszázs és thai masszázs)
2020-2021. Aryan Terméseztgyógyász Oktatókp. által az ÁEEK (államilag elfogadott felnőttképzési minisztérium): Alternativ Mozgás- és Masszázsterapeuta (AMM) – ez jelenleg zajlik.

Rengeteg jógatáborban, workshopon voltam, mindig kerestem a mélyebb értelmezéseket, de sosem értem rá igazán magammal jógázni, egy saját gyakorlást kialakítani. Igy 2019.májusában magántanár mellett elkezdtem az astanga jóga gyakorlását, az eredeti, mysori stílusban… Most is ezt gyakorlom, és be-beillesztem az óráimba egy-egy elemét.

Örülök, hogy több, mint 20 éve vagyok ezen az úton. Mikor megkérdezik, hogy miért választottam a jógát, egyszerűen csak azt mondom, hogy nem én választottam, Ő választott engem… És ez mára már bizonyosság…

Az Élet szemszögéből közelitek mindig a gyakorlás felé, és megértem, hogy elsősorban emberek vagyunk, nem pedig tökéletes példaképek… A jógaóráim szakmaiak, de laza hangulatúak, kifejezetten az elmélyülést, az önmegfigyelést célozva. Azért, hogy amit a matracon megtapasztalunk, azt egyből át is tudjuk ültetni a valódi életünkre. Ahogy az első, és legkedvesebb jógatanárom is mondta: “A jóga az élet élésének a tana!” És ha már őt idézem, álljon itt egy mentőöv mondata is Zoltai Miklósnak: “Minden ami történt, minden ami történik és minden, ami történni fog ÉRTEM VAN!” Ma már ezt teljesen megértem, és elfogadom. Örülök, hogy jógatanár vagyok! Örülök, hogy a jóga, mint egy hűséges társ, jött mindig utánam és nem engedte, hogy elsüllyedjek az élet tengerében. Mindig megtartott! Hálás vagyok neki és az összes olyan tanitónak, mesternek és gurunak, akinek a szellemisége eljutott hozzám és áthatotta az óráimat. Hálás vagyok!! Igazán hálás!

Om Shanti, Shanti, Shanti! Béke, béke, béke veled!